Recenzió: Tranzakcióanalízis a coachingban
A szerzők:
Az 1949-ben született Ulrich Dehner pszichológus, tapasztalt tréner, coach. 1986-ban alapította a Konstanzer Seminare-t, mely tréningeket szervez, coaching szolgáltatást nyújt cégvezetőknek, valamint képzéseket szervez PR munkatársak, cégvezetők és coachok számára. Ulrich Dehner alapítója és elnökségi tagja a Deutscher Bundesverband Coaching-nak (Németországi Coachok Szövetségének).
Renate Dehner 1953-ban született személyiségfejlesztő tréner, coach. Kezdetektől ő is aktív tagja a Konstanzer Seminare-nek, az intézet PR csapatát vezeti. Emellett az utóbbi időben már csak az írásnak szenteli ideje fennmaradó részét. Férjével együtt több pszichológiai és management témájú könyv szerzője. 1971 óta házasok, három felnőtt gyermekük van.
A szerzőpáros mindkét tagja nagy szakmai tapasztalattal rendelkező tréner. Mint írják, könyvük célja az, hogy áttekintést adjanak arról, hogyan használható a tranzakcióanalízis könnyen érthető és mégis komplex koncepciói a coaching során. Művük nagy előnye, hogy támaszkodva az előbb említett sokéves tapasztalatra és tudásra, példák tucatjaival élményszerűvé teszik annak olvasását, befogadását. A könyv négy nagy részből áll össze, melyek az énállapotokról, a referenciakeretről, a sorskönyvről és a játszmákról szólnak.
Az első részben megismerkedhetünk az énállapotok koncepciójával – ezek hogyan hatnak az ügyfél energiaszintjére. Sok példán keresztül bemutatják a szerzők, hogy a coach és az ügyfél között – ebből kiindulva – milyen tranzakciók jöhetnek létre, és az énállapotokat gátolva vagy megerősítve hogyan segíthető hatékonyan a célok elérése. Ebben a fejezetben találhatóak még az ügyfél kommunikációjában tipikusan használt vagy nem használt énállapotokat szemléltető egogramok, illetve a saját magukkal szembeni bánásmódot tükröző pszichogramok. Az ezekkel való megismerkedés és a hozzá ajánlott megközelítési módok sokkal eredményesebbé tehetik a coachingot.
A második fejezetben a referenciakeret modelljét tárják elénk a szerzők, vagyis azt, hogyan észleli az ügyfél az életterét, és milyen különböző értékek, elképzelések és mítoszok irányítják cselekedeteit. Kiemelik, hogy a coachnak is szem előtt kell tartania saját referenciakeretét, hiszen e kettő összjátéka határozza meg a coaching minőségét. A gátló referenciakeretek megváltoztatásához pedig intervenciókat javasolnak, többek között például a probléma átfogalmazását, az átkeretezést vagy a 180 fokos fordulatot.
A következő fejezetben a sorskönyvekről, az emberek életének tudattalan forgatókönyveiről esik szó. Milyen módon keletkeznek ezek, és milyen korlátozó mítoszokat hoznak létre. A tizenkét gátló parancs (például: Ne érezz!, Ne nőj fel!, Ne légy fontos!) és azok ellenpárjai, az öt előírás (például: Légy tökéletes!, Siess!) példák gazdag során keresztül való megismertetése után javaslatokat olvashatunk ezek feloldására. Szintén még a harmadik részben ismerkedhetünk meg az introvíziós coachinggal. Sok ügyfél él át belső konfliktusokat. Ezeket olyan szélsőséges „belső felszólítások” hozzák létre, amelyek követelést, belső nyomást jelentenek az illető számára, hogy valami mindenképp, vagy semmiképp se valósuljon meg. Ezek a belső felszólítások jól összeköthetőek a tranzakcióanalízis sorskönyvi elméletével. Épp ezért került ide, ebbe a részbe. Míg azonban ez utóbbi a diagnózist hivatott felállítani, melyben nagyszerű szolgálatot tesz, addig az introvízió lényege, hogy relatív egyszerű módszerekkel feloldja ezeket a belső konfliktusokat. A fejezet végén erre, a belső felszólítások végleges törlésére kapunk gyakorlati segítséget. Az utolsó részben a játszmákkal ismerkedhetünk meg közelebbről. Ezek a „játszma”-szabályok határozzák meg az emberek közti kommunikációt. E játszmák tipikus felállása a drámaháromszög, aminek a három szerepe, az Üldöző, a Megmentő és az Áldozat. A szerzők bemutatják e szerepek sajátosságait, viszonyukat a többi szerephez, kapcsolódásukat az első fejezetben megismert egogramokhoz.
A negyedik fejezet második részében a coachingban megjelenő játszmákról olvashatunk. Az ügyfél munkahelyi vagy coaching során használt játszmáival a könyv írói – szokásukhoz illően – példákon keresztül ismertetnek meg minket, és így szinte testközelből teszik érzékelhetővé a megoldási módokat is. Azokra a helyzetekre is felhívják a figyelmet, amikor maga a coach kezdeményez játszmát valamilyen okból kifolyólag vagy belehúzzák a játszmákba, és megtudhatjuk, hogy mit tehet ilyen esetekben. A fejezet végén pedig a szerepek elhagyásáról és a játszmákból való kilépésről tájékozódhatunk.
A műben grafikonok és számos gyakorlati példa illusztrálja a bemutatott fogalmakat és technikákat. A könyv használhatóságát azonban nemcsak a benne szereplő példák sokasága segíti, hanem a szerkezete is. Minden fejezet egy rövid áttekintéssel indul az elkövetkezendő rész tartalmáról. Az oldalak margóján, egy-egy szakasz után az adott részek tömör összefoglalása található, mely jelentősen segíti az olvasottak feldolgozását. A fontos következtetések, megállapítások egy mondatban összefoglalva felkiáltójeles kiemelésben láthatóak a szövegben. Ezekhez jön még a könyv végén található névmutató, melyek így együtt jelentősen meggyorsítják, könnyűvé és hatékonnyá teszik a keresést. A szerzők is úgy gondolják azonban, hogy a tudás – még e könyv elolvasása után sem – pottyan magától az olvasó ölébe. Gyakorlásra szólítanak fel, ha maximálisan ki akarjuk használni a diagnózis adta lehetőségeket. Ehhez nyújt segítséget a könyv végén a függelékben található Ellenparancsok kérdőíve, az Énállapot gyakorlat és egy játszmaterv is. Az előbbi kettő a kiadó honlapjáról a könyvben szereplő weblapcímről le is tölthető. A Tranzakcióanalízis a coachingban egy jól használható eszköz lehet bármely coach számára, hogy hatékonyabbá váljanak az ülései. De nemcsak ők, hanem minden, emberekkel foglalkozó szakma képviselői: vállalatvezetők, értékesítési területen dolgozók, pedagógusok, orvosok is hasznosíthatják a könyvben szereplő ismereteket.
Márton András
Pszichoterápia, 25. évfolyam 2. szám
www.pszichoterapia.hu
