Weboldalunk cookie-kat használ annak érdekében, hogy a weboldal a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ 

Storytelling – valóság és narratíva a tanácsadói munkában

„Minden, amit hallunk: vélemény, nem tény.
Minden, amit látunk: nézőpont, nem a valóság.”

Marcus Aurelius

Ahogy az emberek a valóságot látják, úgy mesélnek róla. Gyakran konstruálnak az életük eseményeiről különféle, sokszor zsákutcás, negatív történeteket: mítoszokat, mentségeket, címkéket, alkalmatlan, vesztes érzéseik magyarázatát. A velük történő eseményeket folyamatosan egybefüggő, koherens történetté szövik, melyben megállapításokat tesznek önmagukról, a képességeikről, teljesítményükről, kudarcaikról, kapcsolataikról, életük összes szereplőjéről. A történetek némelyike kiemelkedik a többi közül, domináns narratívaként magyarázza az aktuális jelen eseményeit és akár a jövőre is kihatással van. A történetek tehát formálják a tapasztalatainkat: a megélt történeteink így már nemcsak az életünkről szólnak, hanem ezek jelentik az életünket.

A storytelling technikával dolgozó tanácsadók és narratív terapeuták szerint a klienseknek segít, ha megszabadulnak destruktív, korlátozó, problémákkal telített történeteiktől, és alternatív történeteket konstruálnak, melyek új választásokat és lehetőségeket kínálnak a jelen értékelésére és a jövőre vonatkozóan. Ez a gyakorlatban egy új látásmód elsajátítását jelenti, melynek során megtanulnak másféle jelentést tulajdonítani életük eseményeinek. 

„Sosincs késő ahhoz, hogy boldog gyerekkorunk legyen” 
Ben Furman

Mindez nem azt jelenti, hogy rózsaszín szemüvegen át naivan megszépítjük az események jelentését, hanem látóterünk kibővítésével új perspektívákat hozunk be. A pohár lehet félig üres és félig tele – nézőpont kérdése. Így aztán minden történetet el lehet mesélni másként is. 

A coaching és tanácsadási folyamat, vagy akár a narratív szemléletű terápia során beszélgetések sorozata zajlik a megbecsülés érzelmi klímájában hibáztatás és kritikus szólamok nélkül. Ebben a helyzetben a kliensek saját életük szakértői, és feltételezhetően birtokolják az önmagukról szóló pozitív történetek kialakításához szükséges készségeket. Az új szemlélettel tekintve tapasztalataikra, azoknak új jelentést tulajdonítanak, így tágabb lehetőségeik nyílnak a megoldások feltárására. Végül, ha a folyamat sikeres, a viselkedésük is változni kezd, így valóban másként kezd alakulni életük folyása, kapcsolataik minősége várhatóan javulásnak indul. Mindez visszahat a kliens önértékelésére, s immár kívülről is több pozitív megerősítésben lesz része, egész életpozíciója átalakul.

Kinél és milyen esetekben alkalmazható a storytelling?

Ez a módszer minden kliensnél működik, ha a tanácsadó gondosan ügyel rá, hogy a történet igazodjon a klienshez, a helyzethez és saját magához is. Lényeges, hogy a történet fontos legyen a kliens számára, tehát vigyázni kell a koherens és hiteles történetmesélésre.

Milyen a jó történet?

Egy jól megválasztott történet világos üzenetet hordoz és érzelmi hatást vált ki. Lényeges, hogy a kliens könnyen tudjon azonosulni vele, átérezze és megértse az üzenetét. Ennek elérésére jó, ha a kliens által ismert és egyszerű mintát összekapcsolja egy egyetemes témával. Ennek segítségével hőstörténetté alakítható a mindennapi sztori, mely segít felfedezni a kliens erősségeit és erőforrásait. Nagyon hatékony, ha aha-élményt vált ki a történet, miközben végig releváns marad a kliens számára. Válaszokat nyújt a kliensnek előírás és kényszer nélkül. Fontos, hogy végig ő maradjon a történet szakértője.

Milyen ne legyen a storytellingre szánt történet?

Mindenképp kerülendő a terjengős történetmesélés, mert eltűnik a lényeg és unalmassá válik, a történet ezzel hitelét veszíti. Ne legyen kioktató, moralizáló hangvételű, mert így elveszíti személyességét és tanmese lesz belőle. Kerülni érdemes a közhelyek és egyéb klisék használatát, a félreérthető, ferde hasonlatokat, mert ezek is hitelt rombolók, illetve megbontják az elfogadó, pozitív légkört kliens és tanácsadó között.

Szerző: Juhász Zsófia