Képekkel dolgozni jó
Coachok, trénerek, terapeuták, pedagógusok hosszú ideje használnak képeket azért, hogy elősegítsék a változást, a tanulást vagy éppen az ügyfél önismeretét.
Képekkel dolgozni jó.
A coaching alapvetően beszélgetős műfaj. Coachként olyan kérdéseket teszünk fel, amelyek új felismerésekhez, ötletekhez, gondolatokhoz segítik az ügyfelet. Előfordul azonban, hogy a beszéd, a kérdés-felelet önmagában kevésnek bizonyul, úgy érezzük, a folyamat nem halad, az ügyfél nehezen tudja kifejezni magát és megesik, hogy ez magát a coachot is elbizonytalanítja. Ilyen esetekben segíthet, új lendületet adhat a folyamatnak valamilyen kevésbé szokványos, vagy éppen csak a beszédtől eltérő coachingeszköz „bevetése” a coach részéről. Ez lehet valamilyen alkotás (pl. rajzolás, gyurmázás), fizikailag kimozdító gyakorlat (pl. tánc, mozgás, szerepjáték) vagy éppen projekciós feladat (pl. zene- és mesehallgatás, kép- vagy filmnézés), illetve ezek kombinációja is.
Gyerekekkel való coachinghoz – tapasztalataim szerint – elengedhetetlen, hogy a coach készüljön kreatív kelléktárral is, mivel minél kisebb korosztályról van szó, a gyerekek annál kevésbé képesek szavakba önteni mondandójukat. Felnőttek és gyerekek egyaránt örömmel dolgoznak képekkel a coaching-, tréning- vagy épp terápiás folyamat során.
A képekkel való munka a racionális, elemző bal agyfélteke mellé bekapcsolja a kreatív, játékos jobb agyféltekét is, így az adott témát sokkal több szempontból gondolja végig az ügyfél.
A coachingülés így játékos, élvezetes, ugyanakkor hatékonysága és eredményessége – a képek megfelelő alkalmazásával – megnő. A képek az üléseket követően is új gondolatokat, érzéseket hoznak felszínre, tovább építve a megoldáshoz vezető utat. Ügyfeleim gyakran kérik, hogy telefonjukkal lefotózhassák és magukkal vihessék az általuk választott képet, és a coachingfolyamat során az adott képet metaforaként használva gyakran vissza-visszatérnek rá, újabb és újabb felismerésekre jutva.
Eddig is gyakran használtam képeket mind a tréningek, mind a coaching során. Ezeket különféle színes újságokból vágtam ki saját kezűleg majd ráragasztottam kartonpapírra, hogy tartósabbak legyenek és ne gyűrődjenek meg.
A használat közben többször elterveztem már, hogy egyszer rászánom az időt és készítek egy olyan képsorozatot, amelyben a képek egyforma méretűek, és hasonló számban szerepelnek benne a gyakran felmerülő témákhoz kapcsolódó fotók és rajzok. Azt is kitaláltam, hogy majd belamináltatom a képeket, hogy igazán tartósak is legyenek, esetleg varrok hozzájuk egy tokot, amelyben könnyen és sérülésmentesen tudom szállítani őket. Évek óta tervezem, és évek óta mindig volt fontosabb/sürgősebb dolgom, mint valóban elkészíteni a szépen kivitelezett képgyűjteményt.
Éppen ezért örültem meg annyira, amikor felfedeztem, hogy valaki ezt már megcsinálta helyettem. A Z-Press Kiadó által kiadott képkártyák pont olyanok, mind a tartalmat, mind a kivitelezést tekintve, mint amilyeneket elképzeltem.
A csoportmunkához kifejezetten ideálisak a képek, mivel akkora méretűek (A5), amelyek távolabbról is jól láthatóak. A csoportban általában megmutatjuk egymásnak az általunk választott képet, ezért ez fontos szempont.
Egyéni coachinghelyzetekben nekem praktikusabbnak tűnt ezeknél az A5-ös méretű kártyáknál kisebb méretűekkel dolgozni. Erre eddig beváltak a normál kártyaméretű különféle Tarot-kártyák, vagy épp a mostanában nagyon kedvelt társasjáték, a Dixit képkártyái.
Legutóbb mégis egy egyéni coachingülésen használtam a Z-Press A5-ös méretű képkártyáit. Ügyfelem egy átalakítás előtt álló szervezet felsővezetője, akinek – a cégen belül keringő pletykák szerint – várhatóan meg kell válnia néhány munkatársától 2016. jan. 31-i határidővel. Célként azt fogalmazta meg, hogy szeretne tisztán látni abban, hogy ő maga hogyan is szeretné átszervezni az osztályát, és hogy legyen ötlete arra, milyen álláspontot képviseljen ez ügyben a legközelebbi igazgatósági ülésen. A kártyákkal az osztályán dolgozó beosztottait illetve saját magát jelenítette meg. Először minden egyes emberhez kiválasztott egy kártyát az alapján, hogy az adott munkatársnak milyen olyan jellegzetes erősségei vannak, amelyekkel hozzájárul az osztály hatékony működéséhez. Ezután az embereket jelképező kártyákat elhelyezte a nagy méretű tárgyalóasztalon úgy, hogy a kártyák egymáshoz viszonyított helyzete jelezte azt, ezek a munkatársak mennyiben járulnak hozzá az osztály hatékonyságához. Átbeszéltük, mi az, ami jelenleg is annyira jól működik az osztályon, hogy továbbra is szeretné, ha így maradna. Jellemző volt a folyamatra, hogy gondolkodás közben a képeket nézve újabb és újabb erőforrásokat fedezett fel munkatársaiban. A következő lépésben megnéztük, mit szeretne változtatni, mit szeretne másképpen az osztályán. Többféle verziót is kirakott a kártyákból, mindannyiszor arra jutva, hogy egyik emberét sem fogja tudni nélkülözni az átalakítás után sem. A kártyák átrendezésével új nézőpontokból tudta megvizsgálni a lehetőségeket és a képekhez fűződő asszociációk olyan ötletekhez vezették, amelyekkel úgy gondolta, hogy tud majd érvelni az igazgatósági megbeszélésen az emberei megtartása mellett.
Kíváncsi vagyok, nektek milyen tapasztalataitok vannak a képkártyák használatával és milyen esetekben bizonyult különösen hasznosnak az alkalmazásuk. Én már meggyőződtem arról, hogy a képek life, business és executive témákban egyaránt kiemelkedően jól támogatják a coachingfolyamatot.
Göntér Mónika
www.gontermoni.hu