Csoportdinamika – „régi kalap vagy új módszer?”

A csoportdinamika jelensége rendkívül fontos hatóerő, mely minden csoportot jellemez, függetlenül attól, hogyan élik meg, egyáltalán észlelik-e a csoport tagjai. Alapvető tényező, mint például az időjárás. Felfedezése a 20. század közepére tehető és többek között Kurt Lewin amerikai-német szociálpszichológus nevéhez fűződik, aki egyike a modern társadalmi-, szervezeti- és alkalmazott pszichológia úttörőinek. Európában, német nyelvterületen közel azonos időpontban indultak a csoportdinamika kutatások, így a módszer és technikák kidolgozása is. A csoportdinamikai gyakorlatok kifejlesztése, finomítása azóta is folyamatosan zajlik, időközben számos elméletre és további módszerekre tagozódott, melyek mára kevésbé vannak tudatában csoportdinamikai gyökereiknek. Egyesek úgy vélik, hogy mára csoportdinamika, mint önálló szakterület kvázi nem is létezik, valójában sok irányú továbbfejlődés történt, ennek nyomán új szakmai- módszertani szövetségek jöttek létre. Gyökereik tagadhatatlanul a csoportdinamikában erednek, így önmaguk differenciált szemlélete mellett szakmai felkészültségük és kompetenciáik szempontjából megkerülhetetlen ezen gyakorlatok és modellek alapos ismerete. Ilyen szakmai csoportok például a teljesség igénye nélkül:

• szervezetfejlesztés és teamek fejlesztése - tréning vagy coaching szakmai keretek között
• szupervízió és tanácsadás
• mediáció
• kommunikációs tréningek
• modern és klasszikus nagycsoportos módszerek
• család- és szervezetállítás
• vizuális kommunikáció – pl. közösségi média üzleti felhasználása
• életmód- és karrier-tanácsadás
• teamek és csoportok kiképzése, szupervíziója

Dr. Klaus Antons (1942-) a német és európai csoportdinamika egyik kulcsszereplője, a Német Csoport- és Szervezetdinamikai Egyesület (DGGO) kiképző csoportdinamikai trénere, a Német Szupervíziós Egyesület (DGSv) kiképző szupervizora, család- és szociálterapeuta 47 évvel ezelőtt nagyszabású gyűjteményt állított össze jól alkalmazható csoportdinamikai gyakorlatokból. Az eredetileg saját használatra szánt jegyzetből mostanáig 10 kiadás látott napvilágot a világ számos országában, melyet a szerző tapasztalt munkatársai (H. Ehrensperger és R. Milesi) közreműködésével 2018-ban, a németországi intézményesített csoportdinamika 50 éves jubileumára teljesen átdolgozott, aktualizált. Így a megjelenése óta állandó népszerűségnek örvendő könyv kibővült a legújabb kutatási eredményekkel, nagyobb hangsúlyt kap benne a gyakorlatokat használó tréner személye, a transzparencia és kiemelt figyelmet fordít az ún. szociális alapképességek fejlesztésére. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki trénerként, vezetőként vagy kiképzőként egyenrangúan tudjon bánni felnőtt emberekkel és azok kiesebb-nagyobb csoportjával. Ehhez ugyanis nem elég a szakmai felkészültség, hanem bizonyos pszichoszociális kompetenciák, készségek is szükségesek.

Kialakulása óta a csoportdinamikai programok célja és „ügyfélköre” is jelentősen megváltozott, így az újragondolt 10. kiadásban a gyakorlatok használatában és jelentőségében is változás tapasztalható:

• Egyszeri, jelenre ható intervencióktól a hosszabb távú beavatkozásra való alkalmazhatóság elérése.
• A szabad felhasználású „érzékenyítő” gyakorlatoktól a szervezeti és intézményi változásokat indikáló gyakorlatokig – professzionális csoportvezetői tréningprogramok kidolgozása.
• Instrumentális csoportdinamikától a csoport saját folyamatával végzett munkához vezető változtatások.
• Tanulási szándék, viselkedés megfigyelése helyett a középpontba az alábbi fogalmak kerültek: folyamat, struktúra, dizájn és intervenció – középpontban a kontextus tervszerű megváltoztatása áll.
• Rendszerszemlélet felerősödése az intervenciók alkalmazása során.
• Számos új gyakorlat, pl. a nonverbális technikák széles skálája (pszichodráma, Gestalt stb. platform).

Az elmúlt évtizedek során alapjaiban megváltozott a felnőttek tanulási kapcsolatairól, a felnőttoktatásról alkotott szakmai, tudományos elképzelések, paradigmák: megnövekedett a csoportok önszerveződésébe vetett hit, mint ahogyan a folyamatok tervezhetőségének megítélése is. „Egy tréning vagy bármely folyamatorientált csoportmunka vezetőjeként, trénereként bármekkora tapasztalattal fogunk hozzá, nem tudjuk hogyan fog végződni a folyamat: a csoportfolyamatok ugyanis nem tervezhetők.” Az összetett rendszerek önszerveződési és nonlinearitási elve ma már természettudományos területeken is bizonyított tény. A tréner a rendszer önálló hatótényezője, nem mindenható egyszemélyű vezető, hanem az „itt és most”-ban egy közös keresési folyamatban áll kölcsönhatásban a csoporttal. Ilyen szemléleti alapokon eredményesebb csoportfolyamatok indikálhatók, melyhez szerencsére ma már számos hatékony intervenció áll a csoporttal dolgozó szakemberek rendelkezésére. Lásd: A csoportdinamika gyakorlata c. könyv

Szerző: Juhász Zsófia