PROVOKATÍV TANÁCSADÓI STÍLUS

PROVOKATÍV TANÁCSADÓI STÍLUS Katt rá a felnagyításhoz
Ár:
5.900 Ft
5.400 Ft
Kedvezmény: 500 Ft

A PROVOKATÍV STÍLUS Elméleti alapok és esetleírások

Leírás

E. Noni Höfner

PROVOKATÍV TANÁCSADÓI STÍLUS
Elméleti alapok és esetleírások

A provokatív stílus*
A provokatív stílus során a tanácsadó nyíltan, ám melegszívűen és neheztelés nélkül provokálja ügyfelét – célja nem a bosszantás, hanem a gondolati és érzelmi buktatók leszerelése, amelyek szükségtelenül bonyolítják az ügyfél életét. A provokáció jelentése ebben a vonatkozásban az eredeti  jelentésnek megfelelően érvényes: provocare (latin) = „felfedni”, „rávilágítani”. A provokatív stílusú tanácsadás sohasem az ügyfél felzaklatásáról vagy sokkolásáról szól. A cél  minden esetben a kliens rögzült és hátráltató gondolatainak, érzéseinek és viselkedésformáinak feloldása. Ezek a személyiségéhez tartoznak, de zavaróan útját állhatják, viszont helyettük sikertelenül próbált eddig létrehozni új megoldási módokat. A provokatív megközelítés azt feltételezi, hogy a buktatókat nagyrészt az egyén saját maga görgeti a lábai elé.
*A stílus elméleti alapjai a "provokatív pszichoterápia" gyakorlatából származnak. Ennek kidolgozója és legjelesebb képviselője Frank Farrelly (1931-2013, USA), módszertani könyvének címe: Provocative Therapy (1974). 

Értelem és érzelem - a provokatív stílus célpontjai
A változások legfőbb gátja a sokszor érzelmi alapokon rögzült meggyőződés, hogy valamely régi séma helyes. Az elme ezer indokkal szolgál arra, hogy hagyjunk inkább mindent úgy, ahogy van. Emögött gyakran áll  tudatos és részben tudat alatti félelem az újtól, melyet a legtöbben fenyegető veszélyként élünk meg ismeretlen, bizonytalan lefutása miatt.

Az érzelmi ellenállás mint eszköz
A provokatív technika szokatlan kommunikációs formája érzelmi ellenállást gerjeszt, az ügyfél próbál ellentmondani a tanácsadó megállapításainak.
 Eközben a tanácsadó közvetlenül megvizsgálhatja az ügyfelet érzelmileg és szellemileg blokkoló sémákat, mivel az ellenállás érzelmi hatása alatt az elme információszűrő funkciója csökken - több lesz a tudattalan elszólás, az önkéntelen "vallomás" a kliens valós érzéseiről, gondolatairól önmagával kapcsolatban. Ekkor a terapeuta többek között a humor módszerével addig torzítja a fixálódott gondolatokat, míg a kliens képessé válik őszintén nevetni önmagán és viselkedésének buktatóin. Mindez új lehetőséget nyit meg a konstruktívabb érzelmi és viselkedési módok számára, az ügyfél visszaszerzi az irányítást az élete fölött, a szokatlan sikerélményeken keresztül elégedettsége tartóssá válik, ami további pozitív változásokhoz vezet.

"... Természetesen nem mindegy, hogy egy pszichiátriai kliens áll előttem, aki vadul hallucinál, vagy egy menedzser, akinek a problémája annak eldöntése, hogy megtartsa-e vagy felmondja munkaviszonyát. Mégis meggyőződésem, hogy alapvetően ugyanarról a műveletről van szó. Mindkét esetben az érzelmek a lényegesek – akkor is, ha a menedzser erről természetesen hallani sem akar. Mindketten érzelmileg ragadtak le. A felvetődő alapvető kérdések is ugyanazok mindkét esetben: bele tudok-e helyezkedni a kliens szemszögébe úgy, hogy megértsem őt, és vagyok-e annyira semleges és pártatlan, hogy a saját elfogultságom vagy érintettségem nem befolyásol engem, nem köti meg a kezemet, vagy szűkíti be az elmém. Csak ilyen feltételek mellett lehetek provokatív, emelhetem és gúnyolhatom ki az önpusztító mozzanatokat anélkül, hogy a kliens fölé emelkednék és valami nála jobbnak tartanám magam – amit ő úgy foghatna fel, hogy kinevetik. A különbség a pszichoterápia, a coaching és a mediáció között ezért nem annyira a kezelési formában rejlik, mint inkább egyfelől a (klinikai) tapasztalatban, a tanácsadók önmeghatározásában és célkitűzésében, másfelől az ügyfelek meggyőződéseiben. Mindkét oldalon gyakran nagyon stabil elképzelésekkel van dolgunk." - részlet a könyvből.

Esetleírások
A példák túlnyomórészt a szakemberek továbbképzési szemináriumairól származnak. A szerző teljes egészében adja őket közre helyenként kommentárral, nem kiragadott szemelvényekkel dolgozik. Minden esetleírás  a provokatív módszer valamely egyedi aspektusára világít rá. Ezért akár sorrendiség nékül, kiragadva is érthetőek a különböző leírások. Néhány esetpélda címe:

  • Túl öreg vagyok már a számítógéphez
  • A főnököm kész hárpia
  • A kamaszfiam csúnyán beszél
  • A férjem uralkodik rajtam
  • Félek az anyámtól
  • Kárt teszek magamban
  • Tökéletesebb vagyok mindenki másnál
  • Nem vagyok elég gerinces
  • Önálló vagyok, és megkeresem a saját pénzem!
  • A macskák vagy a barát?

Kiknek ajánlott a könyv?
A módszer mára széles körben elterjedt - különösen Amerikában és Nyugat-Európában, így egyaránt használják terapeuták, tanácsadók, szociális munkások, ápolók, coachok, trénerek, mediátorok, pszichológusok, pedagógusok stb.

A szerzőről
E. Noni Höfner (1946-) müncheni pszichoterapeuta, coach, szupervizor négy évtizedes klinikai és coaching szakmai múlttal a háta mögött - a provokatív stílus (ProSt), és provokatív coaching (ProCo) egyik legismertebb képviselője a Németországban. A Deutschen Institute für Provokative Therapie (D.I.P.) vezetője, amely a provokatív stílusban dolgozó tanácsadó szakemberek fő kiképző intézménye. A képzés fő profilja: konfliktuskezelés, személyzeti menedzsment, csapatépítés, stresszkezelés, időgazdálkodás, kommunikációs készségek fejlesztése, alkalmazottak motivációja. http://www.klicinstitut.de/ 

Lapozzon bele a könyvbe

 

 

INTERJÚ a provokatív stílusú tanácsadásról Noni Höfnerrel (magyar felirattal): 

 

Vélemények
Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írja meg véleményét


Megjegyzés: A HTML-kód használata nem engedélyezett!
Értékelés: Rossz Kitűnő

Leírás és Paraméterek

E. Noni Höfner

PROVOKATÍV TANÁCSADÓI STÍLUS
Elméleti alapok és esetleírások

A provokatív stílus*
A provokatív stílus során a tanácsadó nyíltan, ám melegszívűen és neheztelés nélkül provokálja ügyfelét – célja nem a bosszantás, hanem a gondolati és érzelmi buktatók leszerelése, amelyek szükségtelenül bonyolítják az ügyfél életét. A provokáció jelentése ebben a vonatkozásban az eredeti  jelentésnek megfelelően érvényes: provocare (latin) = „felfedni”, „rávilágítani”. A provokatív stílusú tanácsadás sohasem az ügyfél felzaklatásáról vagy sokkolásáról szól. A cél  minden esetben a kliens rögzült és hátráltató gondolatainak, érzéseinek és viselkedésformáinak feloldása. Ezek a személyiségéhez tartoznak, de zavaróan útját állhatják, viszont helyettük sikertelenül próbált eddig létrehozni új megoldási módokat. A provokatív megközelítés azt feltételezi, hogy a buktatókat nagyrészt az egyén saját maga görgeti a lábai elé.
*A stílus elméleti alapjai a "provokatív pszichoterápia" gyakorlatából származnak. Ennek kidolgozója és legjelesebb képviselője Frank Farrelly (1931-2013, USA), módszertani könyvének címe: Provocative Therapy (1974). 

Értelem és érzelem - a provokatív stílus célpontjai
A változások legfőbb gátja a sokszor érzelmi alapokon rögzült meggyőződés, hogy valamely régi séma helyes. Az elme ezer indokkal szolgál arra, hogy hagyjunk inkább mindent úgy, ahogy van. Emögött gyakran áll  tudatos és részben tudat alatti félelem az újtól, melyet a legtöbben fenyegető veszélyként élünk meg ismeretlen, bizonytalan lefutása miatt.

Az érzelmi ellenállás mint eszköz
A provokatív technika szokatlan kommunikációs formája érzelmi ellenállást gerjeszt, az ügyfél próbál ellentmondani a tanácsadó megállapításainak.
 Eközben a tanácsadó közvetlenül megvizsgálhatja az ügyfelet érzelmileg és szellemileg blokkoló sémákat, mivel az ellenállás érzelmi hatása alatt az elme információszűrő funkciója csökken - több lesz a tudattalan elszólás, az önkéntelen "vallomás" a kliens valós érzéseiről, gondolatairól önmagával kapcsolatban. Ekkor a terapeuta többek között a humor módszerével addig torzítja a fixálódott gondolatokat, míg a kliens képessé válik őszintén nevetni önmagán és viselkedésének buktatóin. Mindez új lehetőséget nyit meg a konstruktívabb érzelmi és viselkedési módok számára, az ügyfél visszaszerzi az irányítást az élete fölött, a szokatlan sikerélményeken keresztül elégedettsége tartóssá válik, ami további pozitív változásokhoz vezet.

"... Természetesen nem mindegy, hogy egy pszichiátriai kliens áll előttem, aki vadul hallucinál, vagy egy menedzser, akinek a problémája annak eldöntése, hogy megtartsa-e vagy felmondja munkaviszonyát. Mégis meggyőződésem, hogy alapvetően ugyanarról a műveletről van szó. Mindkét esetben az érzelmek a lényegesek – akkor is, ha a menedzser erről természetesen hallani sem akar. Mindketten érzelmileg ragadtak le. A felvetődő alapvető kérdések is ugyanazok mindkét esetben: bele tudok-e helyezkedni a kliens szemszögébe úgy, hogy megértsem őt, és vagyok-e annyira semleges és pártatlan, hogy a saját elfogultságom vagy érintettségem nem befolyásol engem, nem köti meg a kezemet, vagy szűkíti be az elmém. Csak ilyen feltételek mellett lehetek provokatív, emelhetem és gúnyolhatom ki az önpusztító mozzanatokat anélkül, hogy a kliens fölé emelkednék és valami nála jobbnak tartanám magam – amit ő úgy foghatna fel, hogy kinevetik. A különbség a pszichoterápia, a coaching és a mediáció között ezért nem annyira a kezelési formában rejlik, mint inkább egyfelől a (klinikai) tapasztalatban, a tanácsadók önmeghatározásában és célkitűzésében, másfelől az ügyfelek meggyőződéseiben. Mindkét oldalon gyakran nagyon stabil elképzelésekkel van dolgunk." - részlet a könyvből.

Esetleírások
A példák túlnyomórészt a szakemberek továbbképzési szemináriumairól származnak. A szerző teljes egészében adja őket közre helyenként kommentárral, nem kiragadott szemelvényekkel dolgozik. Minden esetleírás  a provokatív módszer valamely egyedi aspektusára világít rá. Ezért akár sorrendiség nékül, kiragadva is érthetőek a különböző leírások. Néhány esetpélda címe:

  • Túl öreg vagyok már a számítógéphez
  • A főnököm kész hárpia
  • A kamaszfiam csúnyán beszél
  • A férjem uralkodik rajtam
  • Félek az anyámtól
  • Kárt teszek magamban
  • Tökéletesebb vagyok mindenki másnál
  • Nem vagyok elég gerinces
  • Önálló vagyok, és megkeresem a saját pénzem!
  • A macskák vagy a barát?

Kiknek ajánlott a könyv?
A módszer mára széles körben elterjedt - különösen Amerikában és Nyugat-Európában, így egyaránt használják terapeuták, tanácsadók, szociális munkások, ápolók, coachok, trénerek, mediátorok, pszichológusok, pedagógusok stb.

A szerzőről
E. Noni Höfner (1946-) müncheni pszichoterapeuta, coach, szupervizor négy évtizedes klinikai és coaching szakmai múlttal a háta mögött - a provokatív stílus (ProSt), és provokatív coaching (ProCo) egyik legismertebb képviselője a Németországban. A Deutschen Institute für Provokative Therapie (D.I.P.) vezetője, amely a provokatív stílusban dolgozó tanácsadó szakemberek fő kiképző intézménye. A képzés fő profilja: konfliktuskezelés, személyzeti menedzsment, csapatépítés, stresszkezelés, időgazdálkodás, kommunikációs készségek fejlesztése, alkalmazottak motivációja. http://www.klicinstitut.de/ 

Lapozzon bele a könyvbe

 

 

INTERJÚ a provokatív stílusú tanácsadásról Noni Höfnerrel (magyar felirattal): 

 

A hónap könyve