Weboldalunk cookie-kat használ annak érdekében, hogy a weboldal a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ 

Milyen a "reziliens ember"?

Részlet Sylvia Kéré Wellensiek: REZILIENCIA TRÉNING c. könyvéből


A reziliens ember szoros összeköttetésben áll magával


Az öntudatos emberen észrevehető, hogy jól érzi magát a bőrében. Ez már a kisugárzásán és a jelenlétén érződik. Rendszerint érezni, milyen eleven lakója a testének. Nem működtetendő gépként kezeli, hanem mint egy élő edzőtársat, amellyel sok élvezetes és örömteli dologban lehet része. A testtel barátkozás azzal jár, hogy naponta vigyázunk rá, és erőteljes, gyakorlati szertartásokat fejlesztünk ki, amelyek segítik megmaradni egészségesnek, boldognak és élettelinek.

A reziliens emberek az érzelmi szinten is ügyelnek az egyensúlyra. A reziliencia nem azt jelenti, hogy nem érzünk többé semmilyen rossz, nyomasztó érzést, éppen ellenkezőleg. Sokkal inkább azt a képességet, hogy kapcsolatba lépünk ezekkel érzésekkel és aktívan foglalkozunk velük. Ha fájdalom, szorongás vagy csalódás merül fel, gyakran fellép a reflex, hogy el akarjuk nyomni és tüntetni ezeket az érzéseket. Ez a védekező reakció többnyire felerősíti ezeket az érzelmeket. Bátorság és alázat kell, hogy ezeket a hangulatokat az ember közel engedje, elfogadja beszélgetőtársainak és meghallgassa mondandójukat. Nem egyszerű, de nagyon közvetlen mód ez arra, hogy megadjuk a változás, az átalakulás lehetőségét. Az érzések, amelyek úgy érzik, hogy komolyan veszik őket, teret kapnak és tiszteletet tapasztalnak, képesek továbbfejlődni, megváltozni, mozgásba jönni. Az érzelmi egyensúly és a stabilitás az összes felmerülő hangulat elfogadása és aktív feldolgozása révén alakul ki.

Ennek előfeltétele egyfajta szellemi erő, az elme tisztasága, amely az érzelmi részvétel mellett higgadt megfigyelőt és tanácsadót is a munkába von. Minden emberben megvan a semleges megfigyelés képessége – ezt a „tanú” pozíciójának hívom. Nyugodt távolságtartással vizsgálja a dolgokat, áttekintést szerez, nem ítél elhamarkodottan, hanem hagyja az összefüggéseket előtérbe kerülni. Van türelme közel engedni az érzések és gondolatok kavargását, anélkül, hogy elveszne bennük vagy összezavarnák. Különösen válság idején hajlamos a hangulat ide-oda ingadozni a tehetetlenség, apátia, kishitűség, illetve az optimizmus, a remény és a bizakodás között. A reziliens személy átéli ezeket a fázisokat, de van egy biztos horgonya, amely nem engedi elragadni. Folyton talajt keres a lába alatt, és egy dologra különös figyelmet fordít: a lehetőségre, hogy pozitív hatással legyen az eseményekre. Szellemi erejével céltudatosan koncentrálhat a mozgásterére, és a saját nyomorúságából kivezető utakat építhet.

Bár a test, a szív és az értelem fantasztikus lehetőségeket ad, és megfelelően működtetve sokoldalúan használhatók, a lélek egészen más szintre emeli mindezt. Az ember legrobusztusabb, rendíthetetlen erejét személyiségének ebben a dimenziójában vélem felfedezni. A lélek, amit a személyiség magjának vagy lényegének is nevezhetünk, az ember egyediségét tükrözi: a vágyát, álmát, elhivatottságát, a józan eszét és értékítéletét, a hitét vagy hitetlenségét, az őseredeti helyét a nagy alkotásban, a benne rejlő adottságát, hogy a csak rá jellemző egyéni lehetséges módon az élet részeseivé váljon. A lélekben kelhet életre a bizalom és az odaadás. Az élet kiismerhetetlen, de aki – bármi is történik vele – képes jószándékúan felfogni, azt tartósan semmi sem rendítheti meg. A megbízható értelem és értékítélet segítségével a legnehezebb pillanatokban is képes lesz rábukkanni a pozitívokra.

A fizikai, érzelmi, szellemi és lelki szint mindezen tulajdonságai éles határok nélkül simulnak össze, és közösen alkotják a személyes hozzáállást.

©Sylvia Kéré Wellensiek   ©Z-Press Kiadó